Ez a mai egy happy poszt lesz. Részben mert egy 'Re-Energize' című playlist-et hallgatok, részben pedig mert éppen úgy érzem kezdek felúszni a felszínre. 6 hónapja belepottyantam Örményország, a UWC, az IB mély vizébe (vitatkozhatnánk, hogy magamat dobtam bele, valaki/valami belelökött, vagy beleegyeztem h belelökjenek) és bizony az első jónéhány hónapban azt sem igazán tudtam megállapítani merre van a felszín. Néha véletlenségből közelebb kerültem, máskor csak még mélyebbre úsztam. Talán az otthon töltött néhány hét, talán a tény, hogy az összes lefelé vezető utat megjártam, megmutatta az irányt a felszínre. Ezt a félévet egy nagy lélegzetvétellel kezdtem, hogy aztán felkészülten, energikusan csobbanjak vissza, élvezzem a mélységet és mikor a levegőm fogytán, ismét a felszínre találjak. 

(Tudom, egy költő veszett el bennem. Valahol. Mélyen. Amiért ez a metafora vicces: A medence pont néhány hete nyílt meg. )

A fő esemény ami ezt a posztot inspirálta két napja történt. Előző félévhez kísértetiesen hasonló módon halogattam tanulnivalóimat, ilyesmi megjegyzésekkel: "Oh, nincs elég időm, ez a fél-hátomnegyed óra semmire sem elég; Lassan vacsi, ilyen éhesen meg nem lehet koncentrálni...". Mire eljutottam oda, ahol már nem lehet halasztani, mert világosan látszik: nem lesz mindenre (igazából még a dolgok felére sem) időm, már este fél9-9 felé járt az idő. Ekkor erőt vettem magamon, felvittem mindent a közös helyiség egy csendesebb részében fekvő asztalához és nekiültem azzal a hozzáállással, hogy most addig fel nem állok amíg azt nem tudom mondani, hogy minden kész amit mára terveztem. Fontossági sorrendbe állítottam a dolgokat és belemerültem. Fél1 körül járt az idő amikor úgy döntöttem ennyi volt mára, A munka nagy részével kész lettem, ami megmaradt, nem volt sürgős. Úgy éreztem végre valamit letudtam, hasznosan töltöttem az időt. Ez gondolkodóba ejtett. Lehet, hogy az esti órákban tudok tanulni? De miért? Visszagondolva miért halogatok mindig napközben, rájöttem: Ha látom a végét egy szabad, tanulásra fordítható időintervallumnak, nem tudok nekikezdeni. Plusz iskola után közvetlenül a koncentrálás sem megy. Így elhatároztam, hogy kipróbálom ezt a stratégiát: Suli után CAS-ek és/vagy kondi (minden másnap), majd vacsiig délutáni alvás (1-másfél óra). Vacsi után kis szocializálódás, tanulnivalók összegyűjtése, prioritások felállítása, START. Fél10-kor check-in, pici pihi, majd éjfél-1ig ami a csövön kifér. Eddig két nap telt el így. Mindenképp sokkal inkább érzem, hogy képes vagyok koncentrálni és előrébb jutni. Bár tény, hogy egyre fáradtabb vagyok napközben. 1-2héten belül írok majd egy újabb bejegyzést visszatekintve, hogyan válik be a dolog.

Általános közérzetem mindenképpen jobb így, végre sikerült kiderítenem hogyan tudok tanulni. Hatékonyan. Sokan kérdezték ez előtt mi a stratégiám, hogyan tanulok és sosem tudtam válaszolni. Most új lendületet kaptam, remélem ez kitart és járható útnak bizonyul.

Egyelőre a rendszeres kondizást is sikerül abszolválnom 3-4x hetente. Mindenképp jót tesz, hiányzott a mozgás előző félévben. 

Elkezdődtek a továbbtanulással kapcsolatos prezentációk is, bár még naaaaaagyon messzinek tűnik. Főleg az, hogy én bármiféle döntésre jussak..

Az emelt dráma órák megérnének egy külön posztot (és talán kapni is fognak), egyelőre csak annyit, hogy nagyon élvezem. Úgy döntöttem elvállalom az európai cultural performance (Theatre Café) rendezését, ami nagy kihívás lesz, de mi nem az itt? :)