Nem terveztem ma bejegyzést írni. A napom lefelé mutató lineáris függvényként tudnám ábrázolni, ahol x tengely az idő, y pedig az életkedvem. Eleve 10 perccel később keltem a megszokottnál, ami egyébként is sietős, így meg pláne. Gyors reggeli és már szedem is a lábam a főépület felé. Kb félúton jut eszembe, hogy az első órám orosz... férreértés ne essék, semmi bajom a nyelvvel, de az éppen csak működőképes szemeimet nyitvatartani az egész termet bevilágító napsütésben, majd az új betűkre, szavakra koncentrálni, felfogni, hogy az 'r' mostantól 'p', a 'p' --> 'n', az 'n' pedig egy harmadik, eddig ismeretlen karakter, igen megterhelő és a legkevésbé sem kellemes. 40 perc kemény koncentráció (legalábbis igyekezet) után ToK, majd fizika, utána szünet egy remek Tut-al egybe kötve, amit azt hiszem már említettem, gyakorlatilag lyukas óra. Ez a negyven perc persze elillan egy szempillantás alatt, indulás angolra, onnan matek. Utóbbi egész jól telik, megtanulunk számológéppel grafikusan harmadfokú egyenletet megoldani 5mp alatt és hasonló finomságok de az óra fénypontja a hosszában rejlik, ugyanis a megszokottnál 5 egész perccel hamarabb indulhattunk ebédelni ami azért nagy szó, mert ha az ember normál időben, vagy egy perccel később indul, már kígyózó sor várja a bejáratnál. Ma ezt megúsztam, ami nagyon ritka. Egy óra múlva vissza a főépületbe egy jó dupla fizikára. Az órák végeztével úgy döntök, megérdemlek egy kis pihit így visszasétálok a lakóépületbe és leheveredem, előkerül a laptop is, kis internet, ez-az. Úgy egy óra múlva jövök rá, hogy egy tonna házim van holnapra, neki kellene lássak. Előkapom az oroszt. Szavak. Holnap szódoga. Fúú de nincs most ehhez agyam, nézzünk valami mást. Filozófia. Esszé. Esélytelen, ehhez asztal kell, összeszedett gondolatok, nem az ágyam. Na jó akkor matek, végülis az egész könnyűnek néz ki. Alig feledkezem bele mikor rezeg a telefonom. Emlékeztető: 18:00 - Photo shooting. Persze, hogy kiment a fejemből a fotózás a megnyitó ünnepség miatt, ing, farmer fel, sietés az alagsorba. Bár én pontos vagyok, csak fél óra múlva engednek be, odáig csak a töprengés marad, hogy már kész lehetnék a matekkal ha ezt tudom. Ahogy belépek belenyomnak egy székbe, majd szép lassan - nem, igazából elég hirtelen - kiderül, hogy a fotózáshoz smink is kell. Életem első sminkje és nagy valószínűséggel az utolsó is. A fotózás tíz perc alatt meg is volt, a sminktől megszabdulni azonban ennél jóval több időt vett igénybe. Vacsora után azonnal meg akartam szabadulni új arcomtól, ezért először a zuhany alatt, majd a csap fölött törlőkendővel próbáltam megküzdeni a több réteg masszív alapozóval. Nagyjából fél óra kemény küzdelem után sikerült visszanyernem eredeti arcom. Veszteségek: törülküző - a következő mosásig - , legalább 10db papírtörlő és némi hámszövet. Megelégedve a jól végzett munkával hátradőlés helyett már kezdeném azaz folytatnám a házim, mikor szobatársam informál: Toonmeeting in 5 minutes. Na már csak ez hiányzott. Mire sikerül mindent letudnom, telefonszámok csekkolása a hétvégi Yerevan túra miatt, toon-dolgok, 10:30p.m. Akkor fogjunk hozzá. Nagy szerencsémre Adrien felment az esszé alól, mondván tudja ő hogy mostanában mennyi leckét kapunk, ráér hétfőre megírni. Mindig is tudtam, hogy papa Adrien-nel jól jártunk mind mint Toonparent-el, mind mint tanárral. Éppen nekikezdek az orosz szavak tanulásának - bár legkevésbé sincs kedvem - amikor belép ukrán szobatársam és megkérdezi mit tanulok. Felajánlja, hogy kikérdez, majd tanít egyet s mást oroszul, beszélgetünk. Ez a 15-20 perc - minden várakozásom ellenére - feltöltött életkedvvel, újra elkezdett érdekelni az orosz mint nyelv, már nem csak a fura betűket láttam egymás után. Napom függvényének y értéke este 11óra x- nél jóval a kiindulópont fölé felugrott. Rájöttem, hogy megérte ma felkelni..

Ezt posztot holnap reggel nagyon bánni fogom, tekintve, hogy az idő 1:30a.m...