Nagyjából azóta tervezgetem eme blog elindítását, mióta a UWC egyik ösztöndíját megkaptam. Érlelgettem magamban a dolgot, kell-e ez nekem, lesz-e időm írni, szeretnék-e írni.. Szépen lassan a többi ösztöndíjas blogjai (már aki ír) mind elindultak, így már a különlegesség is elveszett és végképp nem tudtam dűlőre jutni. 

A mai nap, három nappal indulásom előtt viszont úgy határoztam nem érdekel, akkor is megcsinálom. Lehet, hogy nem lesz időm rendszeresen írni, sőt az is lehet, hogy idővel videóbloggá alakul a dolog, nem tudom. A lényeg, hogy életem eddigi legnagyobb kalandja előtt állok és ezt nem tudom magamban tartani. : )

Feelings: Lassan kezdem elhinni, hogy ez tényleg velem történik.. Közeledik a búcsúzás