Úgy néz ki elég rég óta nem sikerült bejegyzést írnom. Nagyon sok minden történt az elmúlt több mint egy hétben, megpróbálok csak a számomra fontosakra koncentrálni, de egy általános képet is adni az eseményekről.
Az első hét leginkább ismerkedős játékokkal, a hely megismerésével, a uwc általános értékeivel-, szabályok felállításával-, saját szerepünkkel kapcsolatos session-ökkel telt. A session-ök mind csoportmunkára épültek, legtöbbször 4-8fős csoportokban, így volt lehetősége mindenkinek kibontakozni. A második hét már komolyabb erőfeszítéseket igényelt, komolyodtak és sűrűsödtek a programok, a hangsúly átkerült az ismerkedésről az aktualitásokra, miért vagyunk itt, mik a kötelességeink stb. de továbbra is csoportokban dolgoztunk és tapasztalat alapon, mi magunk jöttünk rá a különböző dolgokra nem adta a szánkba senki. Óriási különbség a Magyar oktatásban megszokottakhoz képest. Kissé nehéz is átállnom, megszoktam a passzivitást, megszoktam, hogy a véleményemet nem érdemes hangoztatni mert úgysem érdekel senkit, de itt ez pont fordítva van. Fura, de nagyon tetszik ez a fajta hozzáállás és lassan bele is szokom a folyamatos agymunkába, saját ötletek, vélemények kimondásába.
Az egyik rám legnagyobb hatást gyakorló session arról szólt, mi lenne ha egyik napról a másikra nyernék a lottón $70 000-t. Rendeznék egy hatalmas built? Neeem, az túl önző. Akkor szétosztanám hajléktalanok között? De mi van ha nem arra költik amire kellene, akkor csak ártok nekik. Végül is abban mindenki egyet értett, hogy valamilyen módon segíteni kellene a rászorulókon, de hogyan győződhetünk meg róla, hogy jó helyre kerül a pénzünk? Kb idáig jutottunk a gondolatmenetben kis csoporton belül, majd Sally az igazgatóhelyettes átvette a szót. Felvázolta, hogy ebből a pénzből a megfelelő szervezetek három és fél iskolát tudnának felépíteni és fenntartani a semmiből olyan helyeken ahol az iskolai oktatás nem része egy átlagos gyermek életének, vagy éppen többszázezer megfelelő tisztaságú ivóvizet nélkülöző ember számára tudnák azt biztosítani és még sok más hasonló kaliberű jótékony tevékenységet lehetne elősegíteni, közvetve emberéleteket menteni. Majd miután jól megelégedtem, hogy mostmár tudom mit kezdek a pénzemmel ha nyerek a lottón közölte, hogy mind a 97 UWC Dilijan-beli ösztöndíjnak $70 000 az összege… Ez ütött.. Elgondolkodtam mekkora felelősséget is jelent ez.
Időközben vészesen közeledni kezdett a tantárgyak véglegesítésének napja, de ehhez szerencsére előbb kaptunk eg kis segítséget. Először az IB-val (International baccalaureate) kapcsolatos prezentációk, student profile, elérhető tantárgyak megerősítése zajlott, majd a tanárok mondtak pár szót magukról illetve a tantárgyukról. A napot subject fair zárta, ami annyit jelent, hogy minden elérhető tantárgynak volt egy kialakított sarok, ahol az adott tanár(ok) diákok kis csoportjainak mutatták be a tantárgyat illetve kérdésekre válaszoltak. Bár nagyon érdekesnek bizonyult, az este végére nem hogy megválaszolást nyertek volna a bennem lévő kérdések, inkább hatványozódtak. Szerencsére az interjúm, ahol a tantárgyak kérdésében végleges döntést kellett hoznom jól sikerült, változtattam egy-két dolgon az elképzeléseimhez képest, de erősnek, helytállónak érzem a tantárgy csomagom: Emelt: matek, angol nyelv és irodalom, fizika; Közép: színház, filozófia, orosz
To be continued…
