From Budapest to Dilijan...

Food

2014. augusztus 31. - Viktor Kelemen

Úgy döntöttem, a konyha egy saját posztot kap, mert megérdemli. De kezdjük az elején.

Amikor megérkeztünk, fehér hungarocell dobozokban kaptuk a reggelit, ebédet és vacsorát. Ezzel önmagában nem is lenne baj, de sajnos az étel minősége bizony igen csak távol állt attól amit vártam/vártunk. Persze az első napokban nem szóltunk semmit, mondták, hogy ez ideiglenes állapot, hamarosan kész lesz a konyha és akkor már helyben készült ételeket fogunk kapni. Eltelt egy hét, de semmi fejlemény, vagyis csak annyi, hogy bevezették a tízórait illetve uzsonnát, ami általában egy kis péksütiben nyilvánult meg. Lassan a tanárok is elkezdtek panaszkodni a kajára, ekkor már elhittem, hogy nem (csak) velem van a baj. A második hétre már egészen hozzászoktam, hogy megpróbálok annyit magamba tömni amivel kihúzom a következő étkezésig. A hétvégi Dilijan túrán bevásároltunk gyomor kitöltő nasikból, így már egészen viselhető volt a dolog.

Szombat reggel szokásos felkelési ritulálém után (-Én: fel kell kelnem, reggeli idő van! -Ágy: Naaaa, maradj még 10 percet, olyan kényelmes vagyok és különben sem finom a reggeli!) komótosan felöltöztem, megmosakodtam, majd lebattyogtam az étkezőbe. Még  a szemem nyitvatartásával küzdöttem mikor beléptem az ajtón és észre vettem, hogy valami nincs rendjén. Nincs az asztalokon egy fehér hungarocell doboz sem, mégis valamit esznek az emberek. Súlyos másodpercek teltek el mire felfogtam, hogy eltűntek a kordonok, kész a konyha. Leírhatatlan öröm töltött el. Tálcát ragadtam és végigmentem az U alakú kijelölt útvonalon, közben sorra pakoltam a finomabbnál finomabb dolgokat. Kezdve a gyümölcságyon úszó gyümölcslevektől a tojásrántotán, yoghurtokon át egészen a töltött croissant-ig. Mikor hatalmas vigyorral a számon leültem az egyik asztalhoz jutott csak el a tudatomig, hogy ennyi kaját sehogyan sem fogok tudni megenni.

Azóta eltelt egy nap de még mindig nem tudom megszokni az éttermi választékot, minőséget. Elképesztő. Szombat óta mindenki nyugodtabbnak, lazábbnak, vidámabbnak tűnik. Érdekes mire képes az étel..

A bejegyzés trackback címe:

https://viktory.blog.hu/api/trackback/id/tr26652451

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zsoltszekeres 2014.08.31. 16:01:55

A food minden iskola központi témája. Sok helyen híresen rossz a konyha, de persze ahol tűrhető a minőség, ott is folyamatos lázadások kereszttüzében folyik a nép táplálása. :) Az étel tényleg csodákra képes, nekem ezt pl. 8 hónapnyi bangkoki féléhezés árán sikerült megtanulnom. Egy biztos: tele hassal könnyebb awesome UWC-experience-re szert tenni. :)